BARTALIS JÁNOS: AH, AH, ÉDES FÖLD…
a napok harca egyre véresebb.
Ah, ah, édes föld! nem ismerek rád,
virágaid halott dalaim csókolják.
Még látok pillanatra.
Parázslik szivem körül halál lobogása.
Ah, ah, átjár világító szentség.
Mint haldoklót
óbor vagy aszu pálinka.
Most itt állok, még itt állok
bénultan
nagy harcod hevében.
És mind lépek és mind lépek
a vak harcban egyre közelebb -