BARTALIS JÁNOS: CSAK MOST NYUGHASS…
Ájult a szivetek verése.
Most még tartlak két kezembe'
súgom panaszom esti kékbe.
sötét mitoszok álmával tele.
Testvér! T estvér!
az ős tarlón halott kalászok
sírnak zizegve.
megrezdül mégegyszer
s az elhalt kin újra éled,
csak most nvughass, most – egy percre,