3.
3.
…Boldogok ők, mondod te belől, boldogtalan ember,
boldogok ők, – nem fáj nékik az élet, a ma.
Nem látták a hazát lealázva, se nem keserűlik
elleneink markát, sorvasztó adait;
nem kellett nekik elfutamodni szülötte honukból
s várni halálig a jót, élni reménytelenűl.
Azt is mondod tán, hogy irígyled sorsukat? – Ember,
gondold meg szavadat, – gúny, szidalom nevükön.
Gúny, szidalom nevükön, kik hittek a győzedelemben,
hittek az életben s vágytak az élet után,
vágytak látni, akárhogy a szörnyű háboru végét
s hontalanul ám, bár élni, csak élni tovább…
boldogok ők, – nem fáj nékik az élet, a ma.
Nem látták a hazát lealázva, se nem keserűlik
elleneink markát, sorvasztó adait;
nem kellett nekik elfutamodni szülötte honukból
s várni halálig a jót, élni reménytelenűl.
Azt is mondod tán, hogy irígyled sorsukat? – Ember,
gondold meg szavadat, – gúny, szidalom nevükön.
Gúny, szidalom nevükön, kik hittek a győzedelemben,
hittek az életben s vágytak az élet után,
vágytak látni, akárhogy a szörnyű háboru végét
s hontalanul ám, bár élni, csak élni tovább…
