II.
II.
Mert szörnyü, Uram, ez a te rendelésed:
hogy mindenkinek a csók kell és nem az, aki csókol.
Mindenki párjául vesz valakit. Valakit, akit elé dob
az idők végtelen sodra s aki lehetne más is.
Lehetne más is, és azé lenne a vágy, a sóhaj, az ölelés,
a boldog órák mámoros susogása, a szerelem.
Nézd a kedvesemet, Uram, nézd a te kegyetlen műved.
Nem tudta, hogy vagyok, nem tudta, hogy eljövök érte,
te kergetted az élet ezer utvesztőin által,
s most mellém került a nagy forgatagban.
Engem szeret-é, Uram, engem-é? Ne nevess, Uram,
e tudod: árny és por vagyok, parányi hullám, rabszolga,
a te fenséges, dőre titkaid szolgáló. Te tudod:
mindenkinek és néki is a te szent Véred
az igazi párja. De lásd, a lelkem is te vagy, Uram,
a lelkemben is te kisértesz és én csak a magaménak
akarnám ami a tiéd: a kedvesem egyetlen,
időtlen, öröktől fogva és örökre nekem élő szerelmét.
hogy mindenkinek a csók kell és nem az, aki csókol.
Mindenki párjául vesz valakit. Valakit, akit elé dob
az idők végtelen sodra s aki lehetne más is.
Lehetne más is, és azé lenne a vágy, a sóhaj, az ölelés,
a boldog órák mámoros susogása, a szerelem.
Nézd a kedvesemet, Uram, nézd a te kegyetlen műved.
Nem tudta, hogy vagyok, nem tudta, hogy eljövök érte,
te kergetted az élet ezer utvesztőin által,
s most mellém került a nagy forgatagban.
Engem szeret-é, Uram, engem-é? Ne nevess, Uram,
e tudod: árny és por vagyok, parányi hullám, rabszolga,
a te fenséges, dőre titkaid szolgáló. Te tudod:
mindenkinek és néki is a te szent Véred
az igazi párja. De lásd, a lelkem is te vagy, Uram,
a lelkemben is te kisértesz és én csak a magaménak
akarnám ami a tiéd: a kedvesem egyetlen,
időtlen, öröktől fogva és örökre nekem élő szerelmét.
