BERCZELI ANZELM KÁROLY: ÖREGEDŐK TÖPRENGÉSE
BERCZELI ANZELM KÁROLY: ÖREGEDŐK TÖPRENGÉSE
Tudod-e, hogy aki elmegy
s édesbusan vallja be, hogy
multjának is megkegyelmez
vé volt a régi jelmez,
övé, kire nyugalom vár?
s édesbusan vallja be, hogy
multjának is megkegyelmez
vé volt a régi jelmez,
övé, kire nyugalom vár?
Lehet, lehet, nem tudom már!
Tudod-e, hogy ki virrasztott
valamikor ágyad felett,
puha szivvel, csakhogy aludj,
tudod-e ki melengetett
s ki jár hozzád ma is holtan?
valamikor ágyad felett,
puha szivvel, csakhogy aludj,
tudod-e ki melengetett
s ki jár hozzád ma is holtan?
Nem emlékszem, nem én voltam!
Tudod-e, hogy te is voltál
szegény, aki rögöt rágott
s kigyujtotta feneketlen
szüz lelkét az ifjuságot
s fölbuzdult e merész tetten?
szegény, aki rögöt rágott
s kigyujtotta feneketlen
szüz lelkét az ifjuságot
s fölbuzdult e merész tetten?
Nem, nem, ilyen nem lehettem!
Tudod-e, hogy gyötrődtél s a
világ előtt táncra kelve
te voltál a nyomorultak
siró-rivó fejedelme,
aki hitt a győzelemben?
világ előtt táncra kelve
te voltál a nyomorultak
siró-rivó fejedelme,
aki hitt a győzelemben?
Soha, soha, lehetetlen!
Tudod-e, hogy te is voltál
kamasz, aki imát mondott
s szerelemre sóvárogva
összedalolt sok bolondot,
mert ugy üzte, hivta két szem?
kamasz, aki imát mondott
s szerelemre sóvárogva
összedalolt sok bolondot,
mert ugy üzte, hivta két szem?
Nem emlékszem, nem emlékszem!
