BERCZELI ANZELM KÁROLY: SZERELMES KELLETÉS
s nem lesz soha mosolygósabb,
mindenkivel én törődöm
s kopott gunyám alol mégis
kifehérlik fakó bőrőm;
s megátkoztam azt is, kinek
megesett a szive rajtam,
vad ököllel, mint a szélvész,
alvók lelkét fölkavartam;
aki szép vagy s akarsz engem?
Komoran s nem hitegetve
vallottam be, hogy a csókért
hiába vársz köszönetre;
jussom vagy és semmi egyéb,
akire én ugyis várnék,
azt mondtam, hogy az örömben
kenyér vagy és nem ajándék;
s néha mégis gyülöltelek,
hurcoltalak sárban, porban,
nászi lázban rád kacagtam,
gonosz, durva, hitvány voltam;