KOMJÁTHY ALADÁR: UTAZÓ
KOMJÁTHY ALADÁR: UTAZÓ
Milyen lehet, mikor a kék szerelmek
azúr palástja leng s a földi mámor
fanyar tüzét a szélbe szórja Ámor
s a vágyak kéjes asszonyként hevernek,
a föld alatt feküdni?
azúr palástja leng s a földi mámor
fanyar tüzét a szélbe szórja Ámor
s a vágyak kéjes asszonyként hevernek,
a föld alatt feküdni?
Felérez tán a por, mely égve dobbant,
míg szívként repdesett a balga élet
bülbül szavára s elfeledve roppant
dalát a létnek, csendesedve révedt
álmok örök ölébe.
míg szívként repdesett a balga élet
bülbül szavára s elfeledve roppant
dalát a létnek, csendesedve révedt
álmok örök ölébe.
Az égi órák tűzszeméből váltva,
a Nappal és Éj konok esője vág,
örök ritmust lihegve fut tovább
Apollon és az éveket kiáltja
magas vártán a vén Idő.
a Nappal és Éj konok esője vág,
örök ritmust lihegve fut tovább
Apollon és az éveket kiáltja
magas vártán a vén Idő.
A zord titok, a gyöngéd szörny s a holdas
gyilkos, kinek üvegszemén az állat
gyötrelme jajdult, könnyáztatta ordas,
széttépve fekszik, míg fölébe fáradt
ingással dől a Föld s az Ég.
gyilkos, kinek üvegszemén az állat
gyötrelme jajdult, könnyáztatta ordas,
széttépve fekszik, míg fölébe fáradt
ingással dől a Föld s az Ég.
Hajózni indult s furcsa, bús vitorlát
feszítve keresztként a zord vizeknek,
sugártalan hallgatja, mint pihegnek
a csend emlői s forma-váltva forr át
a jaj-hazából végtelen felé.
feszítve keresztként a zord vizeknek,
sugártalan hallgatja, mint pihegnek
a csend emlői s forma-váltva forr át
a jaj-hazából végtelen felé.
