ILLYÉS GYULA: MINT A MOSOLYGÓ MERÉNYLŐ...
ILLYÉS GYULA: MINT A MOSOLYGÓ MERÉNYLŐ...
Huszonhat év, mondod? Mit akarsz? Nézd, sima
Hajadra most kezd csak a napnak sugara
Merőlegesen és ragyogtatón tűzni!
Ládd, eddig vakított, mert szembejött veled
De most melléd pártol s kezd hátulról fejed
Köré csokrot fűzni.
Hajadra most kezd csak a napnak sugara
Merőlegesen és ragyogtatón tűzni!
Ládd, eddig vakított, mert szembejött veled
De most melléd pártol s kezd hátulról fejed
Köré csokrot fűzni.
S szemfényvesztő kézzel lebbentve a fátylat
Mint ajándék-kosárt fedi föl a tájat -
Így beszél fiatal kedvesem és szelíd
Szeme mint hű ebé figyel rám és nevet.
Hallgass el kedvesem, öleld át fejemet
Ha öledbe esik.
Mint ajándék-kosárt fedi föl a tájat -
Így beszél fiatal kedvesem és szelíd
Szeme mint hű ebé figyel rám és nevet.
Hallgass el kedvesem, öleld át fejemet
Ha öledbe esik.
Fényes szemeid nem vigasztalnak engem!
Sem a nap arcáról ragyogó gyűrűkben
Érkező mosolyok, - úgy állok zavartan
Előttetek, mint az idegen, kit a lány
Kedvesének néz s fut eléje szaporán -
Megáll majd riadtan!
Sem a nap arcáról ragyogó gyűrűkben
Érkező mosolyok, - úgy állok zavartan
Előttetek, mint az idegen, kit a lány
Kedvesének néz s fut eléje szaporán -
Megáll majd riadtan!
Nem az vagyok, akit kedvesem látsz rajtam!
Ki itt áll: áll talpig álarcba takartan,
Félszegen mosolyog, fél hogy mosolygása
Megcsúszik és ajka torz átokra rándul
Mint ki nevet, nevet a gazda borától
S egyszerre kihányja.
Ki itt áll: áll talpig álarcba takartan,
Félszegen mosolyog, fél hogy mosolygása
Megcsúszik és ajka torz átokra rándul
Mint ki nevet, nevet a gazda borától
S egyszerre kihányja.
Megvonagló arccal nézek vissza feléd
Fáiddal s lányiddal hajbókoló vidék
Ki mint habos dagály ifjúságom korán
Földobtál zajosan merre szívem vágyott -
Most rőten visszafutsz. Ősz van. Fázva állok
Nyögő fák avarán.
Fáiddal s lányiddal hajbókoló vidék
Ki mint habos dagály ifjúságom korán
Földobtál zajosan merre szívem vágyott -
Most rőten visszafutsz. Ősz van. Fázva állok
Nyögő fák avarán.
Földre dobja lombját az ág mit jobb kezem
Markol, másik kezem gyenge vállon pihen,
Így függök csüggedten kifeszített karral -
Kifuthat alólam ez a föld, ez a kor,
Nem az én korom ez. Fejem hátrahajol
Reménytelen daccal.
Markol, másik kezem gyenge vállon pihen,
Így függök csüggedten kifeszített karral -
Kifuthat alólam ez a föld, ez a kor,
Nem az én korom ez. Fejem hátrahajol
Reménytelen daccal.
Nem ide jöttem én, nem ide indultam!
Valamit rámbíztak, amit elárultam.
Tapogatom arcom: hova is tévedtem?
S merre tünök tova? Fülelek, az órák
Futtukban megrázzák egy torony harangját
Orditnék rekedten:
Valamit rámbíztak, amit elárultam.
Tapogatom arcom: hova is tévedtem?
S merre tünök tova? Fülelek, az órák
Futtukban megrázzák egy torony harangját
Orditnék rekedten:
Nem az én időm ez! - Ó te lármás hajnal!
Ó, hogy nem szégyenled, égre tárt karokkal
Futván a gőzölgő hegyeknek tetején
Fölfedni a bolyként szétfutó világot!
Nem az én országom ez a föld! Hazátok
Nem hazám! Nem enyém
Ó, hogy nem szégyenled, égre tárt karokkal
Futván a gőzölgő hegyeknek tetején
Fölfedni a bolyként szétfutó világot!
Nem az én országom ez a föld! Hazátok
Nem hazám! Nem enyém
Sem a ti Istentek, sem a ti királytok!
Láttam én eleget! - kapkodva hátrálok -
Szolgák nyirkos hona! - ó nagyon eleget,
Hogy remegő szájjal undorral forduljak
Másfelé s vakultan rohanva fölgyujtsak
Mindent hátam megett.
Láttam én eleget! - kapkodva hátrálok -
Szolgák nyirkos hona! - ó nagyon eleget,
Hogy remegő szájjal undorral forduljak
Másfelé s vakultan rohanva fölgyujtsak
Mindent hátam megett.
Itt állok szédülten. S állnék némán hogyha
Kedvesem amint néz, hirtelen jajongva
Menekülne tőlem: idegen ölelte!
Leleplezett bűnös: állnék szótlanul ha
Megfutnának e fák s a nép elfordulna
Arcát kézbe rejtve.
Kedvesem amint néz, hirtelen jajongva
Menekülne tőlem: idegen ölelte!
Leleplezett bűnös: állnék szótlanul ha
Megfutnának e fák s a nép elfordulna
Arcát kézbe rejtve.
Futnék vissza jajjal ahoz aki küldött.
Már alig emlékszem... Messze ritka füstöt
Ereget egy falu. A nyomornak szaga
Visszacsapódik s úgy jár házai felett
Dühödten akár az eleve kivetett
Kain áldozata.
Már alig emlékszem... Messze ritka füstöt
Ereget egy falu. A nyomornak szaga
Visszacsapódik s úgy jár házai felett
Dühödten akár az eleve kivetett
Kain áldozata.
Onnan jöttem. Égő arccal, mintha lángok
Közt rohantam volna, az elémbe állott
Éveken úgy vágtam át, a szegénységen -
Fiatal arcomat szolga-mosolygásba
Rejtettem s ráégett-ráfagyott e lárva -
Tagadom, hogy éltem!
Közt rohantam volna, az elémbe állott
Éveken úgy vágtam át, a szegénységen -
Fiatal arcomat szolga-mosolygásba
Rejtettem s ráégett-ráfagyott e lárva -
Tagadom, hogy éltem!
Bocsásd le kedvesem nyakamról két karod
Nem engem ölelsz te, ki arcom csókolod
S fordulj el te is, nap, te nem ismersz éngem!
Hogy igazi s méltó arcomat lássátok
Le kéne az egész mostani világot
Szemem elől tépnem -
Nem engem ölelsz te, ki arcom csókolod
S fordulj el te is, nap, te nem ismersz éngem!
Hogy igazi s méltó arcomat lássátok
Le kéne az egész mostani világot
Szemem elől tépnem -
Most hogy karok s ajtók nyilnának már felém
S nevemen szólítnak: félve nézek körém,
Hallgatom riadtam megindult szívemet,
Úgy fogom lüktető haragod, ifjúság
Mint síma mosolyú merénylő a bombát -
Így bókolok néktek.
S nevemen szólítnak: félve nézek körém,
Hallgatom riadtam megindult szívemet,
Úgy fogom lüktető haragod, ifjúság
Mint síma mosolyú merénylő a bombát -
Így bókolok néktek.
