2.
2.
Ott... imába mélyedve a kertben a fák között egy ember - Istenem
megfagyott rögökön,
tavasztalan földön.
Ott... imába mélyedve a kertben egy ember - Istenem.
megfagyott rögökön,
tavasztalan földön.
Ott... imába mélyedve a kertben egy ember - Istenem.
Lassan bandukol, a keritésig megy.
Néhány szál drót a kerítés s túlnan látszik a határ, a mező.
Mintha egész életem akadályát jelentené e pár szál
néma drót.
Át kellene lépnem és... könnyen átléphetném
s kint bolyonghatnék
a végtelen mezőn
a végtelen mezőn.
Néhány szál drót a kerítés s túlnan látszik a határ, a mező.
Mintha egész életem akadályát jelentené e pár szál
néma drót.
Át kellene lépnem és... könnyen átléphetném
s kint bolyonghatnék
a végtelen mezőn
a végtelen mezőn.
Mező, mező: de szeretlek.
Föld, mostoha föld: de nagyon szeretlek.
Föld, mostoha föld: de nagyon szeretlek.
