3.
3.
Sokáig nem gyújtok lámpát. Úgy fáj, ha bezár
e sötétség. Egy kis
kivilágított skatulyában magam maradok
a mérhetetlen éj közepén.
Egy kis fénybogár... és köröskörül
röpköd a sötét.
e sötétség. Egy kis
kivilágított skatulyában magam maradok
a mérhetetlen éj közepén.
Egy kis fénybogár... és köröskörül
röpköd a sötét.
De így egybefolyok, egy vagyok a feketülő világgal.
A szobában alig tudom a tárgyak vonalát.
De szemem kirepül az ablakon.
Látom a barna üvegen a hegyek félelmes, nyugtalan
hajlatát
amint lassan leesnek és elolvadnak, mint egy tengerben,
mindent elnyelő, sötét tengerben.
Még látom - mind közelebb - a kerteket, a fákat,
a szelíd boglyákat, a juhos aklokat és az embereket.
Még látom a megcsillanó mezőket - fehér köd
borong mindenütt.
Köd és némaság.
Senki nem jár
csak szivünkben Jézus lépte cseng.
A szobában alig tudom a tárgyak vonalát.
De szemem kirepül az ablakon.
Látom a barna üvegen a hegyek félelmes, nyugtalan
hajlatát
amint lassan leesnek és elolvadnak, mint egy tengerben,
mindent elnyelő, sötét tengerben.
Még látom - mind közelebb - a kerteket, a fákat,
a szelíd boglyákat, a juhos aklokat és az embereket.
Még látom a megcsillanó mezőket - fehér köd
borong mindenütt.
Köd és némaság.
Senki nem jár
csak szivünkben Jézus lépte cseng.
