GELLÉRT OSZKÁR: A HÁLÁTLAN KEDVESHEZ
GELLÉRT OSZKÁR: A HÁLÁTLAN KEDVESHEZ
Esővert madaram, akit egy tavaszi reggel
A tenyeremre vettelek,
S ingem alá rejtve melengetőn
Mentem veled hosszú léptekkel
A mélyen lélekző mezőn, a lassan
Derülő ég alatt -
Emlékszel-e?
A tenyeremre vettelek,
S ingem alá rejtve melengetőn
Mentem veled hosszú léptekkel
A mélyen lélekző mezőn, a lassan
Derülő ég alatt -
Emlékszel-e?
Már emelgetted száradó szárnyaidat,
S már kapirgáltad a mellemet kis karmaiddal,
S bordáimon csőröcskéd már kopogtatott ingerkedőn:
- Kalitka, szív kalitkája, szeretnél, úgye
Szeretnél fogva tartani örökké?
S már kapirgáltad a mellemet kis karmaiddal,
S bordáimon csőröcskéd már kopogtatott ingerkedőn:
- Kalitka, szív kalitkája, szeretnél, úgye
Szeretnél fogva tartani örökké?
S már parázslott újra a nap.
S én hanyattfekve egy domboldalon,
Babusgató tenyérrel a te pihegő-dobogó testecskéd fölött,
Elszenderedtem.
S jaj, közben a mellemről lecsúszott elzsibbadt karom.
S mire ébredtem: már nem voltál sehol.
S én hanyattfekve egy domboldalon,
Babusgató tenyérrel a te pihegő-dobogó testecskéd fölött,
Elszenderedtem.
S jaj, közben a mellemről lecsúszott elzsibbadt karom.
S mire ébredtem: már nem voltál sehol.
Hálátlan madár!
Csak kis karmaid s csőröcskéd nyomát,
Pár piros karcolást a szív iránt
Hagytál emlékül s üzenetül
(Hogy máskor jobban vigyázzak.)
Csak kis karmaid s csőröcskéd nyomát,
Pár piros karcolást a szív iránt
Hagytál emlékül s üzenetül
(Hogy máskor jobban vigyázzak.)
Óh, hasra fordulni most! s homlokomat
A földre szorítni! s ujjammal belevájni s fogammal
Tépdesni körülöttem a füvet!
Hogy nyomomat emlékül s üzenetül őrizd
Tavaszi domboldal, addig legalább,
Míg felborzol egy új szél,
És végigpaskol egy új eső,
És fölszárít egy új nap,
S minden begyógyul.
A földre szorítni! s ujjammal belevájni s fogammal
Tépdesni körülöttem a füvet!
Hogy nyomomat emlékül s üzenetül őrizd
Tavaszi domboldal, addig legalább,
Míg felborzol egy új szél,
És végigpaskol egy új eső,
És fölszárít egy új nap,
S minden begyógyul.
