2.
gyümölccsel, borokkal, új emberekkel
mint egy különös és magyar gyarmat,
nyugalmat rejtő, csönddel fedező zug
zöld árnyú tengerekben.
Turkesztán síkjain sötét időben,
bős homlokú szárdok és oroszok között,
midőn csonka Holddal csillogott az éj
távoli jegenyéken.
emelt a szél. Folyton újuló régi
bánattal lobogott lélekké a rög
s húzódtak szomorú szivemhez
az őszi föld meséi.
Fölöttem egy hangú égbolt harangoz.
Holtak fölé hajolva csillogó
mosollyal így jutok közelebb
a földhöz s önmagamhoz.