1.
1.
Távolban ülök én, duzzadó ég alatt
s míg könnyező felhők érintik vállamat:
körül sötét földek. Alföld mély síkjai
húzzák lábaim mint börtön vasláncai.
s míg könnyező felhők érintik vállamat:
körül sötét földek. Alföld mély síkjai
húzzák lábaim mint börtön vasláncai.
Hol merre vagy szabadság? Végtelen mezők
csöndjében bolyongsz vagy ősszel ha nő a gőz,
füstölgő zsúp alatt tanyázol mint szegény
vedlett gúnyában is derűs vándorlegény?
csöndjében bolyongsz vagy ősszel ha nő a gőz,
füstölgő zsúp alatt tanyázol mint szegény
vedlett gúnyában is derűs vándorlegény?
Nem lellek itt sehol, híred sem ösmerik.
Nehéz gyászában tompán morog és döng a sík,
s a gazdag földeken görnyedő szolganép
keresi vén arccal egyetlen kenyerét.
Nehéz gyászában tompán morog és döng a sík,
s a gazdag földeken görnyedő szolganép
keresi vén arccal egyetlen kenyerét.
Jönnek-mennek búsan férfiak asszonyok,
izes szavú, kardos bajúszú magyarok
s hajolnak hasztalan a drága rög fölé,
mely egy tagba forrva többé nem az övék.
izes szavú, kardos bajúszú magyarok
s hajolnak hasztalan a drága rög fölé,
mely egy tagba forrva többé nem az övék.
De hogyha Nap tünik s támadó Hold alatt
szinte már hallani ahogy háborganak
körül a Kárpátok s megáll a levegő
s mintha tenger volna megmozdul a mező:
szinte már hallani ahogy háborganak
körül a Kárpátok s megáll a levegő
s mintha tenger volna megmozdul a mező:
ilyenkor hallom én, jól hallom halk neszét,
a sötét síkba tört szabadság énekét,
mely egykor nappal is mint harsány győzelem
vonul keresztül ormokon s a földeken.
a sötét síkba tört szabadság énekét,
mely egykor nappal is mint harsány győzelem
vonul keresztül ormokon s a földeken.
