5.
röpülnek szememre, számra.
Csókkal zuhan földbe a fák
egyetlen téli álma.
mennyasszonyi fátylak esnek.
Hallom csengését halálba
guruló gyöngyszemeknek.
símogatják felhős arcom:
mint tört kehely ellobbanok
s a fák tövén elalszom.
tavaszi fák havazása
s múljak nyom nélkül mint a hó
a föld ízes porába.