S. Gy.
S. Gy.
Ölbey Irén: Senki szigete. (Versek.) Singer és Wolfner. – A költőnő szemmelláthatólag bizonyos formai művészkedésre törekszik; azonban csupán a csinosságig és dallamos hatásokig jut el. Tartalmilag sem mond olyat, amit előtte le nem írtak volna; itt-ott mégis találunk egy-egy plasztikusabb képet, költői érzékre valló fordulatot.
Surányi János: Ének a mélységből. (Versek.) Omnia kiadása. – A kis kötet költőjének van dalolókedve s van érzékeny szeme a természet képei iránt. (Bús katang a tarlott pusztán – Bujdokolni indul lustán.) Verseiben azonban egyelőre több a negatívum, mint a pozitívum. Nem tud megszabadulni az elkoptatott szavak, képek, szólamok tömegétől, melyek megeszik amúgy is sovány mondanivalóját, mint az üszög a magot. S nem tud megszabadulni valami tárgytalan, súlytalan bánat szenvelgésétől, ami inkább csak szó, mint érzés. A fiatal költőnek még sokat kell vizsgálódnia önmagában és önmaga körül: s idővel bizonyára gazdagabb érzés-skálát fog dalolni, egyénibb és telibb hangon.
