KOMJÁTHY ALADÁR: DÁVID ÉS GÓLIÁT
KOMJÁTHY ALADÁR: DÁVID ÉS GÓLIÁT
Ne várj kegyelmet, mindhalálig
dühöng a harc. Gerincbe törve
perget a sors. Kemény szemekkel
tekint az Ég a törpe Földre.
dühöng a harc. Gerincbe törve
perget a sors. Kemény szemekkel
tekint az Ég a törpe Földre.
Homlokunkat villám-ököllel
az istenek vak gőgje zúzza,
Prométheus halvány tüzednek
gyötrelmeken át visz az útja.
az istenek vak gőgje zúzza,
Prométheus halvány tüzednek
gyötrelmeken át visz az útja.
Jó volna néha megpihenni
arany partján a létezésnek,
de Idő-isten zord parancsnok,
építni kell a Magnak, Észnek.
arany partján a létezésnek,
de Idő-isten zord parancsnok,
építni kell a Magnak, Észnek.
Rabszolgasors! Futó világok
hullámlanak jelenből multba,
Bios kegyetlen, semmi-népe
alkot s tűnik a sírba hullva.
hullámlanak jelenből multba,
Bios kegyetlen, semmi-népe
alkot s tűnik a sírba hullva.
De ő a szent s kicsorgó lelke
nyomán a barbár végtelenség
átszellemül s a Rend világa
hallgatva vár, hogy megteremtsék.
nyomán a barbár végtelenség
átszellemül s a Rend világa
hallgatva vár, hogy megteremtsék.
