Illyés Gyula: Ujoncok
Illyés Gyula: Ujoncok
Egy csókot az anyának, egy intést a barátnak
s egy hosszu rozmaringot, szerelmesem néked, nagy aluvó!
és ahogy az illik: havat a határnak,
bort, lámpát, citerát
s künn a kapun túl verje a földet a ló...
s egy hosszu rozmaringot, szerelmesem néked, nagy aluvó!
és ahogy az illik: havat a határnak,
bort, lámpát, citerát
s künn a kapun túl verje a földet a ló...
Aztán, ti társaim: táncra az éjjeli szép havazásban
egymás nyakát ölelve s szökkenve ahogyan síkong a duda,
míg a toronyból elcsendül pár éles ütés s száll könnyen a tájra,
e tájra, e házra
s lányra, akit nem lát közülünk már senki soha!
egymás nyakát ölelve s szökkenve ahogyan síkong a duda,
míg a toronyból elcsendül pár éles ütés s száll könnyen a tájra,
e tájra, e házra
s lányra, akit nem lát közülünk már senki soha!
Ez való mihozzánk s nyeregbe zökkenve majd a csendes utcán
bódultan ügetni, mintha ez az éj is már csak emlék volna -
kakas szól majd, itt-ott kemence világol, kenyérszag száll... aztán
künn a határban
vágtára a porzó északi hóba!
bódultan ügetni, mintha ez az éj is már csak emlék volna -
kakas szól majd, itt-ott kemence világol, kenyérszag száll... aztán
künn a határban
vágtára a porzó északi hóba!
Apánkat, anyánkat, így hagyjuk el édes szép szeretőnket
dalra fiúk! - hogy lám ha nevünket emlegetik majd
egykor, a holtat,
könny közt is mosolyogva mondja anyánk majd:
dalra fiúk! - hogy lám ha nevünket emlegetik majd
egykor, a holtat,
könny közt is mosolyogva mondja anyánk majd:
ő a szegények,
hogy' táncoltak a hóban, hogy' vígadoztak...
hogy' táncoltak a hóban, hogy' vígadoztak...
