SZABÓ LŐRINC: TALÁLKOZÁS
SZABÓ LŐRINC: TALÁLKOZÁS
Jó így, csavarogni néha,
üres napokon át;
lisztfehér országutakon
nyelem a nyár porát;
cigány vagyok: mögöttem
a rend meg a gond;
mért ne lehetne az ember
néha bolond?
üres napokon át;
lisztfehér országutakon
nyelem a nyár porát;
cigány vagyok: mögöttem
a rend meg a gond;
mért ne lehetne az ember
néha bolond?
Bolond, nem bolond, fene bánja,
ha a rossz is jólesik;
megyek, ahova visz a kedvem,
reggeltől estelig.
Szedret ettem az imént, mikor
megmásztam a hegytetőt,
most meg tökszárból faragok
jókedvű röfögőt.
ha a rossz is jólesik;
megyek, ahova visz a kedvem,
reggeltől estelig.
Szedret ettem az imént, mikor
megmásztam a hegytetőt,
most meg tökszárból faragok
jókedvű röfögőt.
Csavargó állat, az ember elől,
magam elől szökevény: -
lefekszem aludni a tarlón
egy szalmakazal tövén;
tücsök cirpel, komondor ugat,
még felelek neki,
s büszkén álmodom, hogy kutyának is
volnék valaki.
magam elől szökevény: -
lefekszem aludni a tarlón
egy szalmakazal tövén;
tücsök cirpel, komondor ugat,
még felelek neki,
s büszkén álmodom, hogy kutyának is
volnék valaki.
Szuszogás ébreszt. Előttem
kövér, fekete koca áll,
falja a földet meg a ganéjt,
amit maga csinál;
rámnéz; nézek rá; reng a húsa;
micsoda ronda gép!
S egyszerre megcsordul a nyálam
és érzem a pecsenyét.
kövér, fekete koca áll,
falja a földet meg a ganéjt,
amit maga csinál;
rámnéz; nézek rá; reng a húsa;
micsoda ronda gép!
S egyszerre megcsordul a nyálam
és érzem a pecsenyét.
