ILLYÉS GYULA: MIT REJT A TÁVOL
ILLYÉS GYULA: MIT REJT A TÁVOL
Mit rejt a távol,
szép hullámaival ez az alkonyi hegy s tul rajt’ az a kéklő
tengeri ég, melynek partján mint a lebüvölt, hütlen előörs:
lám a kalandos képzelet is csüggedve lehull, vissza se int már…
szép hullámaival ez az alkonyi hegy s tul rajt’ az a kéklő
tengeri ég, melynek partján mint a lebüvölt, hütlen előörs:
lám a kalandos képzelet is csüggedve lehull, vissza se int már…
Ünnepi népek
boldog tánca kavarg ott? Tiszta vitorlák
szántanak egy gyöngy-fodru messzi vizen? Felelj,
mit sejditsz ott, sziv, mondd, mire vágynál?
boldog tánca kavarg ott? Tiszta vitorlák
szántanak egy gyöngy-fodru messzi vizen? Felelj,
mit sejditsz ott, sziv, mondd, mire vágynál?
Mondd, mi ragadna, mi hiv
vonz oda túlra, ahol most mint karokba
hajlik lágyan e nap, – ki tanyáz ott?
mily rokonod, mily sose látott, vagy feledett rokonod?
vonz oda túlra, ahol most mint karokba
hajlik lágyan e nap, – ki tanyáz ott?
mily rokonod, mily sose látott, vagy feledett rokonod?
Tul e hegyen három
ut kanyarog le – tudom – dus lombakkal… az egyik
mentén most kocsma világolhat már, – torkom
érzi, idézgeti máris hajdani mámorát…
ut kanyarog le – tudom – dus lombakkal… az egyik
mentén most kocsma világolhat már, – torkom
érzi, idézgeti máris hajdani mámorát…
Egykor lobogó
hajjal álltam e hegy tetején – emlékezem – álltam,
néztem a völgybe dalolva, ifjukoromban!
egy szép szeptember eleji estén…
hajjal álltam e hegy tetején – emlékezem – álltam,
néztem a völgybe dalolva, ifjukoromban!
egy szép szeptember eleji estén…
