FENYŐ LÁSZLÓ: EMLÉKBE
FENYŐ LÁSZLÓ: EMLÉKBE
Kezem puha fészkét
otthagyták üresen
fióka-ujjaid:
be messzire repültek,
nézésem reszketését
napittas testedről
vízcseppként leverted.
otthagyták üresen
fióka-ujjaid:
be messzire repültek,
nézésem reszketését
napittas testedről
vízcseppként leverted.
Ha eltehetném mindörökre ezt a képet, így:
gyermekem anyja, dúdolsz s ringatod a bölcsőt;
vajha szalmája az időnek
védve körülzizegné
hangodat, ezt a lágy gyümölcsöt.
gyermekem anyja, dúdolsz s ringatod a bölcsőt;
vajha szalmája az időnek
védve körülzizegné
hangodat, ezt a lágy gyümölcsöt.
Ahogy ember tiszta lehet csak,
az voltam: Tisztaság,
egy szót dobtam fel s leesett vak
madárként –: otthon és család.
És most már minden rossz napomnak alján
ott leszel, ott leszel –
az voltam: Tisztaság,
egy szót dobtam fel s leesett vak
madárként –: otthon és család.
És most már minden rossz napomnak alján
ott leszel, ott leszel –
s fán egy vígabb legénynek ajkán
győzelmi-fütty leszel?
győzelmi-fütty leszel?
