FENYŐ LÁSZLÓ: EGY CSEPP ÖRÖM
FENYŐ LÁSZLÓ: EGY CSEPP ÖRÖM
Miért hogy versem csak hozzá illő
szomorusággal töltekezik,
öröme nincs? A lélek önző:
szomoruságát szivesen
megosztja, de versembe nem jut
az örömnek egy cseppje sem.
szomorusággal töltekezik,
öröme nincs? A lélek önző:
szomoruságát szivesen
megosztja, de versembe nem jut
az örömnek egy cseppje sem.
Egy csepp öröm. Ha van is olykor:
egyetlen csepp az egész
és erre az egycseppre-tikkadt
lélek e cseppel mit tehetne?
mielőtt az ajándékozó
világra visszaperegne:
párázva elforr, mint a lázas
homlokra ejtett kölni cseppje.
egyetlen csepp az egész
és erre az egycseppre-tikkadt
lélek e cseppel mit tehetne?
mielőtt az ajándékozó
világra visszaperegne:
párázva elforr, mint a lázas
homlokra ejtett kölni cseppje.
S marad mély ege a szomorúságnak,
mely alatt örökös ködöt szivunk,
köszönd meg ezt a mély eget
mely ottcsüng életed felett
s ha fullaszt is e köd
szállván meleg is száll s beföd.
mely alatt örökös ködöt szivunk,
köszönd meg ezt a mély eget
mely ottcsüng életed felett
s ha fullaszt is e köd
szállván meleg is száll s beföd.
Az örömmel pedig tovább is
légy oly fukar mint az veled
s ha olykor rádcsillog egy csepp:
fellelhetetlen mélyre ringasd – –
légy oly fukar mint az veled
s ha olykor rádcsillog egy csepp:
fellelhetetlen mélyre ringasd – –
vajha olyan gazdag lehetnék,
hogy ezt a cseppet, az öröm
eltévedt egyetlenke cseppjét
megoszthatnám, felét magamnak,
felét, kinek a legjobban kell – annak.
hogy ezt a cseppet, az öröm
eltévedt egyetlenke cseppjét
megoszthatnám, felét magamnak,
felét, kinek a legjobban kell – annak.
