Gellért Oszkár: Zizegő, zümmögő
Gellért Oszkár: Zizegő, zümmögő
Ma veled bolyongtam s loholtam napestig
Ifjúság! A régi patakot kerestük.
Mohás kövek közt itt zenélt valaha
Bugyogó dala.
De hova lett a forrás friss itala!
Ifjúság! A régi patakot kerestük.
Mohás kövek közt itt zenélt valaha
Bugyogó dala.
De hova lett a forrás friss itala!
Tikkadt vagy s szomjadat nincs már mivel oltsad?
Ne szégyelld férfikönny, omolj csak, omolj csak!
Ha szelid az emlék, megmarad veled,
Sirodig szeret:
Hű ebként nyaldossa könnyes tenyered.
Ne szégyelld férfikönny, omolj csak, omolj csak!
Ha szelid az emlék, megmarad veled,
Sirodig szeret:
Hű ebként nyaldossa könnyes tenyered.
S ha a szenvedélyből is maradt egy lángnyi,
Ne szégyellj férfiszáj vonaglani, rángni.
Megkönnyebbül az ki husába harap:
Gyülölség, harag
Hadd szürcsöljék véredet vadmadarak!
Ne szégyellj férfiszáj vonaglani, rángni.
Megkönnyebbül az ki husába harap:
Gyülölség, harag
Hadd szürcsöljék véredet vadmadarak!
Kiapadt medernél olthatatlan szomjas:
Igy csapzottan jobb ha a fűre leomlasz.
Ha elönt a láz s a veriték kiver:
Csak álmodni kell.
Hervadt lomb legyez majd leveleivel.
Igy csapzottan jobb ha a fűre leomlasz.
Ha elönt a láz s a veriték kiver:
Csak álmodni kell.
Hervadt lomb legyez majd leveleivel.
Vadmadarak szállnak. Az alkony hüs ujja
Arcodat érinti, giz-gazzal befujja.
Zizegő, zümmögő, altató avar,
Őszi ravatal...
Ebed majd körüljár, szűköl s bekapar.
Arcodat érinti, giz-gazzal befujja.
Zizegő, zümmögő, altató avar,
Őszi ravatal...
Ebed majd körüljár, szűköl s bekapar.
