LELKEMRE ROVOM ...
ott őrizgetem, ott javítgatom
elszedtek tőlem ceruzát, papírt,
megtapogattak minden oldalon.
s kiváncsian, mint kedves gyermekek –
fohászkodva, mint az apostolok
tártam az égre keztyűs kezemet,
kiemelgettek, tegnap este még,
ártatlanul és ártalmatlanul
támasztom most e cella szögletét
– oh lassu tánc, oh szörnyű medvetánc! –
mihez messziről rossz szerszámain
a lusta Idő brummog muzsikát! –
úgy fejből s önnön vigaszomra csak,
te légy hallgatóm, hű emlékezet,
ti tápláljatok röppenő szavak –
testtel keringtek köröttem, szavak,
oh övezzetek, – védelmezzetek,
fonjátok bölcsen bomló sorsomat –