WEÖRES SÁNDOR: A KOVÁCS
WEÖRES SÁNDOR: A KOVÁCS
Idelenn a nyakamba másznak
a csigatalpu hegyek.
Idelenn mély kutakat ásnak,
én meg magasabbra megyek.
a csigatalpu hegyek.
Idelenn mély kutakat ásnak,
én meg magasabbra megyek.
Lesz acélom is ott, elég
és egy lesz a munka s a béke:
nyakamban a hurutos ég
rejtő felhőlepedéke.
és egy lesz a munka s a béke:
nyakamban a hurutos ég
rejtő felhőlepedéke.
Parázzsá gyötröm a fémet,
hullni fog a szikra-hó,
egy lesz a halál, meg az élet,
meg a bőrös fujtató.
hullni fog a szikra-hó,
egy lesz a halál, meg az élet,
meg a bőrös fujtató.
Idegen nekem itt a lapály
nevetőkkel és zokogókkal,
éhes száj és tele száj
s a marakodások a csókkal:
nevetőkkel és zokogókkal,
éhes száj és tele száj
s a marakodások a csókkal:
nem fognak könnyre bírni
ott fönn se tüzek, se szelek
s leküldöm a síkra sírni
helyettem: a kölykeimet.
ott fönn se tüzek, se szelek
s leküldöm a síkra sírni
helyettem: a kölykeimet.
Patkók és sínvasak,
ők lesznek a fattyaim ottan.
Sorsuk: jajgassanak
és vesszenek útra-bukottan.
ők lesznek a fattyaim ottan.
Sorsuk: jajgassanak
és vesszenek útra-bukottan.
De mikor a csillagos éjben
elszunnyad a fujtató
s a Hold-fele észrevétlen
földomborúl a tó,
elszunnyad a fujtató
s a Hold-fele észrevétlen
földomborúl a tó,
manók telepesznek elém,
tündérek és lidércek
s testemből gennyed a fém,
sose-látott nemü ércek,
tündérek és lidércek
s testemből gennyed a fém,
sose-látott nemü ércek,
fagyosak és erezettek,
sem-sírók sem-nevetők -
lábukra hegesztem ezeknek,
beragyogják a tetőt.
sem-sírók sem-nevetők -
lábukra hegesztem ezeknek,
beragyogják a tetőt.
