WEÖRES SÁNDOR: ADY SZELLEME MONDJA
forogtak bennem szakadatlan,
rémek kolompja volt a nyelvem,
míg főzött egy iszonyu katlan
halotti torra, csemegének.
méltóan az inyenci kegyre:
siess már jóllakni belőlem,
mert hülök egyre, hülök egyre,
kutyáké a hideg maradék.
ujjat se mozdíts, mert hiába,
de másodszor is meghalok én
és holmi új, szent bibliába
ássák el kihült igéimet.
mert soká nem lesz lakzi, légyott,
még tor se: ha éhesen maradsz,
visszakéred a maradékot
a rád-vicsorító Ebektől.
elkeserednek mind a kertek,
a tulajdon házatok alján
bolyongtok mind, csupa kivertek,
még holttestem is belesajdul.
hogy rólam tisztesség ne essék:
idők gyomrában hült-mereven
alszom majd, mint új Ó-Szövetség,
kiterítve, szent ravatalon.»