ILLYÉS GYULA: AMI ÚJRA ELMARAD
ILLYÉS GYULA: AMI ÚJRA ELMARAD
Cseppre, csepp, csöpög a hólé
sürün már az ereszen,
gyöngyfüggöny leng a ház hosszán,
hajladozik fényesen.
Minden ház egy tündérkastély,
csupa ékszer, csupa dísz,
gyémántos a kazal, boglya,
még a kutya óla is…
sürün már az ereszen,
gyöngyfüggöny leng a ház hosszán,
hajladozik fényesen.
Minden ház egy tündérkastély,
csupa ékszer, csupa dísz,
gyémántos a kazal, boglya,
még a kutya óla is…
Cseng és csorog és sugárzik,
ünnepet ül a nyomor –
oly idegen, mint zokogó
koldus arcán a mosoly.
Süt a nap, a vékony sárban
vet biborló gyürüket,
csülkig olvasztott aranyban
ballagnak a tehenek.
ünnepet ül a nyomor –
oly idegen, mint zokogó
koldus arcán a mosoly.
Süt a nap, a vékony sárban
vet biborló gyürüket,
csülkig olvasztott aranyban
ballagnak a tehenek.
Oly fájdalmas, oly esetlen
ez a szikrázó öröm!
oly hontalan az új napfény
a fagyos göröngyökön,
oly fájdalmas, oly esetlen
a szivben is melege,
tétovázik, itt maradjon,
maradjon-e, menjen-e.
ez a szikrázó öröm!
oly hontalan az új napfény
a fagyos göröngyökön,
oly fájdalmas, oly esetlen
a szivben is melege,
tétovázik, itt maradjon,
maradjon-e, menjen-e.
Hull arcomra, simogatja,
mosolygom langy melegét,
oly félszegen, mint az árva
kegyes úrhölgyek kezét
s a cirogató, becéző,
jószagu ujjak nyomán,
sötét bánat kél szivemben
igaz szeretet után…
mosolygom langy melegét,
oly félszegen, mint az árva
kegyes úrhölgyek kezét
s a cirogató, becéző,
jószagu ujjak nyomán,
sötét bánat kél szivemben
igaz szeretet után…
Fénnyel, zajjal közelgő nyár,
elsőt csengő madarak,
azt idézitek csak ujra,
ami ujra elmarad.
Büszke nyitány, szép igéret,
harmincadik! – nagy zenéd
zajából kihallom már a
gúnyos őszi fütyülést.
elsőt csengő madarak,
azt idézitek csak ujra,
ami ujra elmarad.
Büszke nyitány, szép igéret,
harmincadik! – nagy zenéd
zajából kihallom már a
gúnyos őszi fütyülést.
