EGY RÉGI SZÁNDÉK
EGY RÉGI SZÁNDÉK
Emlékeimben már oly kicsi vagy,
hogy – mint akkor az esti réteken –
rám-rámemelve lágy orcáidat,
itt sétálgathatnál tenyeremen…
hogy – mint akkor az esti réteken –
rám-rámemelve lágy orcáidat,
itt sétálgathatnál tenyeremen…
Igy távolodsz. Már ugy idézgetem
oly megszokottan titkos életed,
mint zsebórámat; fülemhez veszem,
még élsz? még jársz? Sorsod még perceget?
oly megszokottan titkos életed,
mint zsebórámat; fülemhez veszem,
még élsz? még jársz? Sorsod még perceget?
Könnyü vagy. Oh be könnyü! A szirom
nem könnyebb, lengébb itt a vállamon.
És a mosoly sem, amely ajkamon
megleng, ha rólad elgondolkodom.
nem könnyebb, lengébb itt a vállamon.
És a mosoly sem, amely ajkamon
megleng, ha rólad elgondolkodom.
Rádgondolok és némán, csendesen
képed ettől is halványabb leszen.
Távoli hang vagy, zümmögő, szelid,
egy sóhajtás a semmibe repit.
képed ettől is halványabb leszen.
Távoli hang vagy, zümmögő, szelid,
egy sóhajtás a semmibe repit.
Vagy belémolvaszt. Már nem is te vagy.
Egy eszme talán. Ködlő sejtelem.
Egy régi szándék, kedves gondolat,
talán maga az ifju szerelem.
Egy eszme talán. Ködlő sejtelem.
Egy régi szándék, kedves gondolat,
talán maga az ifju szerelem.
