LÁTHATÁR
LÁTHATÁR
Magasodj, – annál hamarabb
ledönt a szél –
De magasság-e, hol aggódni
tudsz még az életedért?
ledönt a szél –
De magasság-e, hol aggódni
tudsz még az életedért?
Csúcs-e, honnan lenézve nem
mosódik el
a régi ház, régi völgy és
kis honod is a többivel?
mosódik el
a régi ház, régi völgy és
kis honod is a többivel?
S láthatár-e, mely nem daloltat,
nem részegit,
nem vonja át, ezer veszélyen,
még feljebb botló lépteid?
nem részegit,
nem vonja át, ezer veszélyen,
még feljebb botló lépteid?
Meddig megyek, nem is tudom,
de föl, tovább –
halkul a féltő szerelem
hangja lent s halkul a világ.
de föl, tovább –
halkul a féltő szerelem
hangja lent s halkul a világ.
Kis halmaim, szelid Dunántul,
hogy nő, forog
a lenge csúcs, amelyre léptem
észrevétlenül rólatok.
hogy nő, forog
a lenge csúcs, amelyre léptem
észrevétlenül rólatok.
Dobogj, dobogj, te sziv, repess,
verd szárnyadat,
uj távlatok arany kapuját
nyitja már négyfelől a nap.
verd szárnyadat,
uj távlatok arany kapuját
nyitja már négyfelől a nap.
Lesz végre tér, lesz végre tán
földed, eged,
cél, melyért férfiként adod,
ha kell: az életedet.
földed, eged,
cél, melyért férfiként adod,
ha kell: az életedet.
