F. I.-NEK • (A régi barátsággal!)
F. I.-NEK •
(A régi barátsággal!)
(A régi barátsággal!)
Gyanus barátok, szomjas némberek
közül F. I. a költő, hazabaktat
s méri magán, mint hőmérőn, melyet
beteg és nyirkos test hevébe dugtak
közül F. I. a költő, hazabaktat
s méri magán, mint hőmérőn, melyet
beteg és nyirkos test hevébe dugtak
a bűnt, a bűzt, az undort és a lázt,
lázálmait e züllött külnegyednek,
hol az ember is ugy kuszik tovább,
ahogy az álmok népei lebegnek.
lázálmait e züllött külnegyednek,
hol az ember is ugy kuszik tovább,
ahogy az álmok népei lebegnek.
Ez hát a föld, amelyen énekelnem
himnuszt rendeltél, – szól és föltekint.
Mögötte tolvaj lép. Emitt rekedten
két korhely áldja a rend őreit.
himnuszt rendeltél, – szól és föltekint.
Mögötte tolvaj lép. Emitt rekedten
két korhely áldja a rend őreit.
Arrébb egy lámpa dicsfénye alatt
több hölgy mereng, akár hajóra várna.
Ám ezt, bocsátva mély sóhajokat
már a lépcsőház ablakából látja,
több hölgy mereng, akár hajóra várna.
Ám ezt, bocsátva mély sóhajokat
már a lépcsőház ablakából látja,
hol minden fordulónál visszanézve
dús ihletével félve lép tovább:
minél magasabb régiókba ér fel,
annál kisértőbb; vesse le magát.
dús ihletével félve lép tovább:
minél magasabb régiókba ér fel,
annál kisértőbb; vesse le magát.
De mindez ködlő bosszuvágy csupán.
Egy hősi álom! Tündöklő regény-vég!
Élni fog, tudjuk. S annyia után
izenként tépi ronggyá a szegénység.
Egy hősi álom! Tündöklő regény-vég!
Élni fog, tudjuk. S annyia után
izenként tépi ronggyá a szegénység.
Vidám hangokkal, mint vadász-sereg
jön a razzia rendes karavánja.
Nyomán a hajnal. Vad érdemjelet,
rőt koszorut vág poros ablakába.
jön a razzia rendes karavánja.
Nyomán a hajnal. Vad érdemjelet,
rőt koszorut vág poros ablakába.
