AZ ELŐBB SÜTÖTT MÉG…
most vastagon esik:
kiderül, beborul
reggeltől estelig.
nehéz szaga szállt még,
most meg nem érzek mást
csak a violáét.
borulva-derülve,
mintha megannyi ősz
és tavasz repülne.
az eresz fölöttem,
repül az ősz, repül a nyár,
száz évet öregszem.
nézem a játékot,
ezer éve a gyászt s rá a
fényes ajándékot.
azután kifutnak;
csillog-villog a napfényben
farka a kukacnak.