UTÓHANG
UTÓHANG
Ez voltam én. Mint megsajtolt gyümölcs
leve ujjaid közt kiserked,
sor-sor után szivemből ugy ömöltek,
csordultak gyöngyözőn e versek.
leve ujjaid közt kiserked,
sor-sor után szivemből ugy ömöltek,
csordultak gyöngyözőn e versek.
Érzem szivemen a nyomást még,
ritka órákon még felém nyúl
Egy titkos kéz a messzeségből,
emlékeim lágy vidékén túl.
ritka órákon még felém nyúl
Egy titkos kéz a messzeségből,
emlékeim lágy vidékén túl.
Szorongás jő rám, – mit vétettem,
mit kell vezeklenem? – vivódva
találgatom, hogy megfeleljek
az inditó, az ősi okra.
mit kell vezeklenem? – vivódva
találgatom, hogy megfeleljek
az inditó, az ősi okra.
Szorul a sziv, – de egyre ritkább
könnyitő édes csordulása,
s ha csordul is, nincs édessége,
karca van csak, savanyusága.
könnyitő édes csordulása,
s ha csordul is, nincs édessége,
karca van csak, savanyusága.
Halál, szabadság s kit nevén is
szégyelve szólitottam: isten –
elérnek – s mint vihar után a
felhők lebegnek el felettem.
szégyelve szólitottam: isten –
elérnek – s mint vihar után a
felhők lebegnek el felettem.
Közeleg a tél felém is. Tágul
a láthatár, a lombok hullnak;
fényesedik a tág hidegtől
fénye a messzi csillagoknak.
a láthatár, a lombok hullnak;
fényesedik a tág hidegtől
fénye a messzi csillagoknak.
Nő a világ, nő árvaságom
és nő a némaság szivemben,
jön a szél, hogy meddő magányom,
törzsem jajait elrecsegjem.
és nő a némaság szivemben,
jön a szél, hogy meddő magányom,
törzsem jajait elrecsegjem.
