Székely Béla: ÖSZTÖN, KULTÚRA, ILLUZIÓK
Székely Béla: ÖSZTÖN, KULTÚRA, ILLUZIÓK
Mindig gyanús kísérője egy tudományos diszciplina fejlődésének, ha szalontémává válik, ha divatossá lesz. Ez volt a sorsa a freudi mély pszichológiának is, amelyet eredetében «az orvosi szükségesség teremtett meg s abból a rendeltetéséből keletkezett, hogy az ideges betegen segítsen.» Ezt így Freud állapítja meg, de mégis ő volt az, aki egyre jobban kitágította a gyógyítani akaró orvos szerepkörét, – s ma már elfogadhatjuk azt a szintézist, amely szigorúan elválasztja a pszichoanalizist – a gyógyító tudományt – a freudizmustól: Freudnak és tanítványainak metapszichológiai világképétől, társadalom-, művészet- és irodalom-magyarázásától. A pszichoanalizis a lelki dinamizmusok megismerésének és feltárásának módszere – «a lélek természettudománya» –; szigorúan meghatározott tudományos terület tehát s teljességgel: szakmai kérdés. Freud világszemlélete köré már nem lehetne ezt a szigorú elhatárolást vonni, – beletorkollik a közkeletű problémák sorába s ezzel olyan területre csap át, amelyen eddig főképen a szociológia és a filozófia gyakorolt szinte szuverén jogokat. Ez a határátlépés új és nagyszerű értékekkel gazdagította világképünket s maradandó befolyást gyakorolt szellemi életünkre. Ott azonban, ahol a pszichonalizis és freudizmus e szétválasztása nem történt meg, ott igen gyakran szalónok divatjává lett.
Elsősorban ezt a mértéket kell alkalmaznunk tehát Gartner Pál most megjelent könyvére is, amelyben főkép különböző helyeken és alkalmakkor elmondott előadásait gyűjtötte össze. A könyv legértékesebb részei azok a különálló fejezetek, amelyekben általános érdekű problémát – s nem orvosi kérdést – dolgoz fel a mélypszichológia megvilágításában. Úgy látszik, az író is ezekben a tanulmányokban látja könyvének rendeltetését. Ezeket fogja össze a közös cím alatt, amelynek aláhúzása: «Az ember harca a civilizáció rabságában» annak a felfogásnak vállalását és népszerűsítését jelzi, amely a «Zukunft einer Illusion» és «Unbehagen der Kultur»-ban, Freud metapszichológiájának e két klasszikus művében jut kifejezésre.
Bátor és érdekes megállapítások egész sorát kapjuk Gartner Pál könyvében, s hozzá napjaink olyan kérdéseiben, amelyek valósággal a «bőrünkre mennek»; felfigyelünk egyes összefüggésekre, melyek rejtett értelmét keressük, egy-egy pillantásunk a lélek örvénylő mélységét kapja el, – de csak akkor, ha jóhiszeműen elfogadjuk azt az ex catedra formát, amellyel az író tételeinek és megállapításainak egész sorát vonultatja fel. Gartner nem győz meg bennünket, – olyan biztos a dolgában, hogy talán meg se akar győzni, – de állít, kinyilatkoztat, s ahol ez kevés, ott szinte emberre menő argumentálás a forrás megjelölése. Ez könyvének hibája a kritikus szeme előtt, de talán ez a legnagyobb értéke e biztonsággal az olvasó saját biztonságát szolgáló nagyközönség számára.
Ne feledjük el: e könyv előadások gyűjteménye, amelyek a hang szuggesztív erejével hatottak, nem pedig a látás mindig visszatérésre, megismétlésre és főkép ellenőrzésre késztető apparátusán át. Ez másik irányban is érezteti hatását. Az írás ereje nem a holt betű, de az élő szó. Az irodalmi nyelv csak akkor irodalmi, – ha élő is. De ez fordítva is áll: az előnyelvnek (előadásnak) próbájává lesz az írás, a mód, ahogy szemeink elé kerül, ahogyan betű, könyv lesz belőle. Ezt a próbát e könyv nem mindig állja ki, néhol erőszakolt, nehézkés a nyelve, mintha az író túl könnyűnek találta volna s «tudományossá» akarná merevíteni. De ez csak itt-ott nyilatkozik meg; az egész könyvön azonban átcsap a kitűnő előadó harcos, szuggesztív heve.
Gartner Pál könyve okosan és ügyesen népszerűsíti a freudi világszemléletet. Bizonyára lesznek olyanok, akik a tudományos kutatás komolysága érdekében épen e népszerűsítés ellen foglalnak állást. Gartner könyve nem dönti el a kérdést; nem bizonyít a népszerűsítés mellett s nem ad fegyvert az ellenzői kezébe. Ez nem lebecsülendő értéke e könyvnek, amely a mélypszichológiai kutatás zárt területén annyi értéket sejttet, hogy érdeklődésünket Gartner Pál tudományos munkásságának ehhez a produktivításra váró területéhez fűzi.
