WEÖRES SÁNDOR: HAJNALI DAL
Az én szivem is gyerek,
az arcom befejezetlen és
szemeim töretlenek.
a mezőn lágy köd heverész
s úgy csordul a földre a hajnali fény,
mint puha-kenyérre a méz.
s halaványul a csillag-ezüst.
Húsz évemmel gomolyog, gurigáz
a halk cigarettafüst.