NAGY ENDRE: ÁGYAM
Ölelj hűsen, ölelj lágyan,
Még amim van, azt te vidd el
E kései fonnyadt friggyel.
Ifjú voltam, telhetetlen,
Higgadt ízét nem érzém meg
Az Alignak és Elégnek.
Álmom alá tüzet raktál.
Lidércek kezére adtál,
Megpihenni sohse hagytál.
Meddőn pangtál sok-sok éjen,
Vártál engem kitárulva.
Váltál értem özvegy búra.
De kevés volt, amit adtam:
Magja-vesztett polyva-ember,
Roncs, amit kihány a tenger.
Igy lankadtam hozzád társnak,
Szülőanyám, feleségem,
Házam, hazám lettél nékem.
Se kacajját, se a jajját,
Eztán mindent hozzád hordok,
Már csak véled leszek boldog.
Légy te lelkem oktatója.
Gyönge még a szárny-csapása,
Szoktasd a nagy utazásra:
Lehúnyt szemmel képet nézni,
Nyügzött testtel szállva-szállni,
Idő nélkül reggelt várni.