NAGY ENDRE: VÉNEMBER DALA
Úgy nézz rám, ha elmegyek,
Látsz-e újra engemet,
Azt te már nem tudhatod.
Hogyha hajlok szerelembűl.
Mint a vén tölgy, aki megdűl,
Gyökerem szakad belé.
Nincsen nyugtunk egy percet sem
Itten roppan, ottan reccsen,
Mindég van egy kis hiba.
A közelből messzit várni,
Évet évre elherdálni, –
Azt biz én már nem tudom.
Mint habokból fölbukót,
Csókom mindég búcsú-csók,
Alélásom: kis halál.