WEÖRES SÁNDOR: ERDEI DAL
rád hányja pikkelyeit.
Arcodra hálók szakadoznak,
papos hasu gomba rikít.
– Magába-vonta az ág,
belélegezte az erdő,
elnyelte a kék virág.
a meszet, vasnak a vasat:
szkarabeusz élt a szivében,
száján szamóca hasadt,
az erdei ég ezer
meg ezer apró zöld szája
mind-mind neki énekel.
hisz halhatatlan a test:
itt reng a robajló szálfán,
itt leng a füvön. Ne keresd.
ki együtt hál velem…
testét mind-mind nekem adja,
de a lelkét nem lelem. –
rád hányja pikkelyeit.
Arcodra hálók szakadoznak,
papos hasu gomba rikít.