WEÖRES SÁNDOR: MOCSÁRI DAL
Vak, rekedt hőség ül a béka száján.
Horgász fűzfa vár az iszapba-hullott
méz-izü Holdra.
átrobognak, mint a csikók a cserjén,
patkóját mind rám-üti, ágam élő
nedve kicsordul
töltsd meg korsómat ketyegő daloddal
és a bánatot, melyet eltitkoltam,
valld be helyettem.