ILLYÉS GYULA: UTAZUNK, UGRÁLUNK
ILLYÉS GYULA: UTAZUNK, UGRÁLUNK
Ó az a finom szin! A lágy zöld melyet
az őszi vetések, fák felöltenek
mikor a legelső dér rájuk leszáll!
Mikor egy éj alatt, csonttá fagy a táj.
az őszi vetések, fák felöltenek
mikor a legelső dér rájuk leszáll!
Mikor egy éj alatt, csonttá fagy a táj.
Kocsin utazunk, a szaladó szekér
összeráz a kemény hantok tetején.
Körül a napfényben szikrázó mezőn
szöcskemód szökdel a milljó drágakő.
összeráz a kemény hantok tetején.
Körül a napfényben szikrázó mezőn
szöcskemód szökdel a milljó drágakő.
A zöld táj a jég friss fénymázain át
ugy vakit, ugy villog, mint a másvilág.
Gőzt funak a lovak, mint a táltosok,
oldalukból órjás fehér-szárny lobog.
ugy vakit, ugy villog, mint a másvilág.
Gőzt funak a lovak, mint a táltosok,
oldalukból órjás fehér-szárny lobog.
Nagy fehér szárnyakkal vágtató lovak,
Illés, hova visz e lángoló fogat?
Nem szólhatok, sajna, nem felelhetek
nehogy leharapjam dalos nyelvemet.
Illés, hova visz e lángoló fogat?
Nem szólhatok, sajna, nem felelhetek
nehogy leharapjam dalos nyelvemet.
Utazunk, ugrálunk, szikrázó rögök
tetején, mint érdes csillagok között.
Ki ez utra téved, oh az néma már,
lemond a világról, önmagába száll.
tetején, mint érdes csillagok között.
Ki ez utra téved, oh az néma már,
lemond a világról, önmagába száll.
Némán, elfogódva nézek szerteszét
táncoló környékem szikrázó vidék!
Te vagy? Mintha már fent, halálom után
idézne sóváran hü fantáziám!
táncoló környékem szikrázó vidék!
Te vagy? Mintha már fent, halálom után
idézne sóváran hü fantáziám!
Fehér ez az ut itt, akár a tejut.
Elmarad a föld és elmarad a mult.
Kirázza ez, bátyám, még a lelket is, –
– Még a gyereket is! – mekeg a kocsis.
Elmarad a föld és elmarad a mult.
Kirázza ez, bátyám, még a lelket is, –
– Még a gyereket is! – mekeg a kocsis.
Köznapi mennyország! – Ilyet akarok.
ily kétkezi jámbor kocsis-angyalok
röpitsenek majd, ha fagyos orromon
az öröklét éles legét kapkodom.
ily kétkezi jámbor kocsis-angyalok
röpitsenek majd, ha fagyos orromon
az öröklét éles legét kapkodom.
Ez az örök-győztes szép szin várjon ott!
ez az eleven zöld! amely ugy lobog,
ismerősen mégis titokkal tele,
mint ifju kedvesem nevető szeme.
ez az eleven zöld! amely ugy lobog,
ismerősen mégis titokkal tele,
mint ifju kedvesem nevető szeme.
Kedvesemé, aki – mig én e magasb,
bus eszmevilággal töltöm agyamat –
békésen kuporog, puhán, csendesen
mint fészekben alszik itt a térdemen…
bus eszmevilággal töltöm agyamat –
békésen kuporog, puhán, csendesen
mint fészekben alszik itt a térdemen…
ILLYÉS GYULA: MEGLASSUL A SZEKÉR…
Meglassul a szekér, hegynek föl döcög
apró falu guggol a kis hegy mögött,
ünneppel, varázzsal zsufoltig tele,
látatlan is megcsap forró közele.
apró falu guggol a kis hegy mögött,
ünneppel, varázzsal zsufoltig tele,
látatlan is megcsap forró közele.
Karácsony, karácsony, – ó be messze lát
szemem e réteken s éveimen át!
Hányadszor jövök már! – Régi hegytető
hányadszor kutatsz ki, öreg vámszedő!
szemem e réteken s éveimen át!
Hányadszor jövök már! – Régi hegytető
hányadszor kutatsz ki, öreg vámszedő!
Hideg van, hideg van földi vad hideg,
üresen loholnak benne a szelek.
Be más hideg volt az, mikor próbakép
Jézus ereszté ránk mennye friss legét!
üresen loholnak benne a szelek.
Be más hideg volt az, mikor próbakép
Jézus ereszté ránk mennye friss legét!
Mikor a földre még az a fagy terült,
amely ott csillog a csillagok körül,
mikor a hóban az ablaknál vidám
mezétlábas angyal szállt angyal után!
amely ott csillog a csillagok körül,
mikor a hóban az ablaknál vidám
mezétlábas angyal szállt angyal után!
Vidéki emlékek, mint e tar fehér
havas uti fák ugy lebegtek felém,
emlékek, emlékek, oh már hagyjatok,
kisértetek vagytok, rég meghaltatok.
havas uti fák ugy lebegtek felém,
emlékek, emlékek, oh már hagyjatok,
kisértetek vagytok, rég meghaltatok.
Meghalt, tudom én jól, minden ami volt,
ez a falu sem az régen ami volt,
ugy éli befagyva pici életét,
mint asztalomon a levélnehezék.
ez a falu sem az régen ami volt,
ugy éli befagyva pici életét,
mint asztalomon a levélnehezék.
Gyermeki, ártatlan, hiszékeny vidék,
én sem az vagyok már, aki rég valék!
Lábamnál az ülés rejtekeiben
Jean-Jacques Rousseau összes müveit viszem.
én sem az vagyok már, aki rég valék!
Lábamnál az ülés rejtekeiben
Jean-Jacques Rousseau összes müveit viszem.
Messzi büszke tájak új elveivel
esetlen közelgek, csüggedt Gulliver,
amit megérintek, amihez nyulok,
bamba óriásként el is pusztitok.
esetlen közelgek, csüggedt Gulliver,
amit megérintek, amihez nyulok,
bamba óriásként el is pusztitok.
