EGY ÉJSZAKAI KIRÁNDULÁS EMLÉKE • – Weöres Sándornak –
EGY ÉJSZAKAI KIRÁNDULÁS EMLÉKE •
– Weöres Sándornak –
– Weöres Sándornak –
Ketten voltunk és rohantunk,
fiatal arcunkat belevéstük az őszi égbe
s jártunk, léptünk, hágtunk, féltünk magunkban.
Apostolok voltunk és prédikáltunk,
Koldusok voltunk és feljajgattuk az őszt,
voltunk Buddha, voltunk Jeremiás,
voltunk királyok s mezitlábas kölykek,
voltunk min-magunk is. Mindhiába:
árva lelkek, hulló lelkek,
botor lábak, béna testek
jártak ott az éjszakába.
fiatal arcunkat belevéstük az őszi égbe
s jártunk, léptünk, hágtunk, féltünk magunkban.
Apostolok voltunk és prédikáltunk,
Koldusok voltunk és feljajgattuk az őszt,
voltunk Buddha, voltunk Jeremiás,
voltunk királyok s mezitlábas kölykek,
voltunk min-magunk is. Mindhiába:
árva lelkek, hulló lelkek,
botor lábak, béna testek
jártak ott az éjszakába.
Krisztus elé hulltunk könyörögve,
ős-istenek elé álltunk: átkozódtunk,
tüzeket égettünk a csendnek
s szélre-bizott harsány hangunk
megölte a sziklák álmát;
szólunk erős szárnyalással
s lett a hangunk dadogás,
fogunkat is csikorgattuk, csikorgattuk.
Mindhiába:
árva lelkek, hulló telkek,
botor lábak, béna testek
jártak ott az éjszakába.
ős-istenek elé álltunk: átkozódtunk,
tüzeket égettünk a csendnek
s szélre-bizott harsány hangunk
megölte a sziklák álmát;
szólunk erős szárnyalással
s lett a hangunk dadogás,
fogunkat is csikorgattuk, csikorgattuk.
Mindhiába:
árva lelkek, hulló telkek,
botor lábak, béna testek
jártak ott az éjszakába.
