VÁRNAI ZSENI: CSAK JÖN…
VÁRNAI ZSENI: CSAK JÖN…
Amit irok az nem betü,
nem szó és nem irás,
csak jőn, aminthogy fú a szél,
csak jön, mint a sirás.
nem szó és nem irás,
csak jőn, aminthogy fú a szél,
csak jön, mint a sirás.
Nem keresem a rímeket,
a dallamot, zenét,
csak átadom a föld, a nap,
a hold üzenetét.
a dallamot, zenét,
csak átadom a föld, a nap,
a hold üzenetét.
Csak állok, mint az út porán
vad cserje, egymagam
s néha tündérré változom,
virágom annyi van,
vad cserje, egymagam
s néha tündérré változom,
virágom annyi van,
illatot irok akkor én
és mézet pergetek,
pillék és méhek szomjasan
isszák e verseket.
és mézet pergetek,
pillék és méhek szomjasan
isszák e verseket.
S ott lengek ősszel lombtalan,
csupaszon, meztelen,
tar ágaim remegnek mint
a hur egy hangszeren,
csupaszon, meztelen,
tar ágaim remegnek mint
a hur egy hangszeren,
vihar vad ujja megcibál
s a zápor rámszakad,
ez is zene, kottája nincs,
leirni nem szabad.
s a zápor rámszakad,
ez is zene, kottája nincs,
leirni nem szabad.
Véremből ne legyen betü,
se szó, se dal, se rím,
peregjenek el hangtalan
halk szivveréseim,
se szó, se dal, se rím,
peregjenek el hangtalan
halk szivveréseim,
csak úgy, mint felhők szállanak,
mint percek pergenek,
mint fönt a csillagénekek
némán ellengenek.
mint percek pergenek,
mint fönt a csillagénekek
némán ellengenek.
