ILLYÉS GYULA: A HIRTELEN NYÁRRA
ILLYÉS GYULA: A HIRTELEN NYÁRRA
Ország-világi vigalom,
gyepen, tetőn gyors fényü bál;
reggel óta az asztalon,
a morzsák közt is áll a nyár.
Füttyel lépek az udvaron,
mosolyom friss szárnyai visznek.
Peng a kútkerék ujjamon.
Jó szaga van a mosdóvíznek.
gyepen, tetőn gyors fényü bál;
reggel óta az asztalon,
a morzsák közt is áll a nyár.
Füttyel lépek az udvaron,
mosolyom friss szárnyai visznek.
Peng a kútkerék ujjamon.
Jó szaga van a mosdóvíznek.
Napszagu a törölköző,
mely a sövényen vakitott.
Nyakadon is, szeplősödő
arcodon napfényt szagolok.
Mert bújnak ők is már elő,
kedves virág mindnyája nékem!
Négy kelt ki ma. Szerénykedőn
lapulnak itt szemed gödrében.
mely a sövényen vakitott.
Nyakadon is, szeplősödő
arcodon napfényt szagolok.
Mert bújnak ők is már elő,
kedves virág mindnyája nékem!
Négy kelt ki ma. Szerénykedőn
lapulnak itt szemed gödrében.
Te voltál ifju tavaszom,
ékesebb, hűbb, mint a mezők.
Rajtad, mosolygó arcodon
szemlélem én már az időt.
Sirva köszöntöm benned őt,
benned a siető nyarat,
az ízzel-szesszel teletölt
fürtöt és a feledtetőt:
a daloltató poharat.
ékesebb, hűbb, mint a mezők.
Rajtad, mosolygó arcodon
szemlélem én már az időt.
Sirva köszöntöm benned őt,
benned a siető nyarat,
az ízzel-szesszel teletölt
fürtöt és a feledtetőt:
a daloltató poharat.
