ILLYÉS GYULA: HÁZASOK
felriadtál karom között,
mily idegen arccal! szemed
mily riadalmat tükrözött?
villant rám egy pillanatig?
egy más létből mily vád s talán
átkozódás is már, amig
görcsös harag lám ellobog
és kisüt szád körül megint
asszonyi meleg mosolyod –
összefonódva, mint nevünk
betüi itt a vánkoson
ujra álomba merülünk.