ILLYÉS GYULA: ISTENNŐK KÖLTÖZÉSE
ILLYÉS GYULA: ISTENNŐK KÖLTÖZÉSE
Egyenletesen, mint a tengeren a hullám
száguld a hófúvás és fejhangon dalol.
Bárkaként föl-leszáll, úszik a göndör pusztán
a három-ablakos faházikó, ahol:
száguld a hófúvás és fejhangon dalol.
Bárkaként föl-leszáll, úszik a göndör pusztán
a három-ablakos faházikó, ahol:
Iván Ivánovics, Pjotr Petrovics a kéklő
másoló-tintától szutykosan könyökig
irják eszméiket a Kezdetről a Végről;
ujjukat szakálluk selymébe törölik.
másoló-tintától szutykosan könyökig
irják eszméiket a Kezdetről a Végről;
ujjukat szakálluk selymébe törölik.
Észak s Kelet felé fölöttük most vonúlnak
megcsalt szerelmesek bús hevével teli
kivert istennői a hitszegő Nyugatnak,
dús idommal, ahogy a szobrász képzeli…
megcsalt szerelmesek bús hevével teli
kivert istennői a hitszegő Nyugatnak,
dús idommal, ahogy a szobrász képzeli…
Ott száll haragosan a lángoló Szabadság,
arcát tüzesebbre csipte még itt a szél!
Báli ruhába van, – már jó száz éve szabták –
de tarlót járt a láb, amely térdig kiér.
arcát tüzesebbre csipte még itt a szél!
Báli ruhába van, – már jó száz éve szabták –
de tarlót járt a láb, amely térdig kiér.
Ott jő a Haladás, ki könyökkel üllőre
szeret dőlni iparmuzeumok előtt
s mellette mécsessel a Tudás Terjesztője
s a Jog, aki majdnem ön-pallosába dőlt:
szeret dőlni iparmuzeumok előtt
s mellette mécsessel a Tudás Terjesztője
s a Jog, aki majdnem ön-pallosába dőlt:
Szállnak égő arccal, de vissza mégse nézve,
egyik a kis faház csúcsára települ
a másik, mert vacog, a füstölő kéményre;
lába között lenéz s könnyezve orrt törűl.
egyik a kis faház csúcsára települ
a másik, mert vacog, a füstölő kéményre;
lába között lenéz s könnyezve orrt törűl.
A többi száll tovább… repül, repül keletre
próbálgatva arcán a hajdani varázst.
Voltaire volt kedvese már boldogan ölelne
egy rongyos kinait, egy vad burját-vadászt.
próbálgatva arcán a hajdani varázst.
Voltaire volt kedvese már boldogan ölelne
egy rongyos kinait, egy vad burját-vadászt.
