I.
I.
Mindig reverendába szerettem volna járni,
lengő anyagba, melynek ráncába fény ragyog;
fehér, kasmir-omlású, vagy fekete selyembe,
méltóságteljes fejjel, akárcsak a papok.
lengő anyagba, melynek ráncába fény ragyog;
fehér, kasmir-omlású, vagy fekete selyembe,
méltóságteljes fejjel, akárcsak a papok.
Állig begombolózva, polgári dísztül menten,
felette a tömegnek, titokkal teljesen;
mint akit apró dolgok kis színe meg sem érint,
mindig a jót kínálva, mindig isten-lesen…
felette a tömegnek, titokkal teljesen;
mint akit apró dolgok kis színe meg sem érint,
mindig a jót kínálva, mindig isten-lesen…
Magas szószéken állni, mint a kiválasztottak,
kiket magából büszkén emel ki a tömeg;
a lelkekbe is látni, a szív kérgébe nyúlni,
a lényeg elkígyózó vonalát fogni meg…
kiket magából büszkén emel ki a tömeg;
a lelkekbe is látni, a szív kérgébe nyúlni,
a lényeg elkígyózó vonalát fogni meg…
És jobbra, balra tartva, leányoknak s fiúknak
odakínálni csókra püspöki gyűrűmet.
S a poklok rőt tüzétől elrántani, megóvni
a fej három nyílását: szemet, szájat, fület…
odakínálni csókra püspöki gyűrűmet.
S a poklok rőt tüzétől elrántani, megóvni
a fej három nyílását: szemet, szájat, fület…
