BABITS MIHÁLY: ŐSZ, ALKONY, DÉLI TÁJ
BABITS MIHÁLY: ŐSZ, ALKONY, DÉLI TÁJ
Olyan meztelen volt az ég
fényes köldökével, a nappal;
akár egy szemérmetlen őrült,
ugy ünnepelte önmagát.
fényes köldökével, a nappal;
akár egy szemérmetlen őrült,
ugy ünnepelte önmagát.
A kába tó fehéren izzott
s ugy hullt rá a fekete hegy
bozontosan; kacagtak véres
foggal a gránátalmafák.
s ugy hullt rá a fekete hegy
bozontosan; kacagtak véres
foggal a gránátalmafák.
Guruló, tüskés gesztenyék
Csiklandozták a buja föld
néger husát; a fény sötétkék
nyelvei nyalták a tarajt,
Csiklandozták a buja föld
néger husát; a fény sötétkék
nyelvei nyalták a tarajt,
Hol az erdőtüzek kiégett
tarlói ujravörösödtek,
mint napvaditó lobogók
s most a nap egy végsőt rivalt
tarlói ujravörösödtek,
mint napvaditó lobogók
s most a nap egy végsőt rivalt
s egyszerre meghalt; s akkor oly
csönd lett egyszerre, s oly sötét és
olyan hideg hogy vacogott a
nőkön a bolyhos, puha sál,
csönd lett egyszerre, s oly sötét és
olyan hideg hogy vacogott a
nőkön a bolyhos, puha sál,
vacogtak a bolyhok és rojtok;
ür hullt az ég és föld közé,
magasba szökött föl az ég
s a mélyben meglapult a táj,
ür hullt az ég és föld közé,
magasba szökött föl az ég
s a mélyben meglapult a táj,
mint szükölő vadállat. Én is
összehuztam galléromat
s ugy néztem az idegen ürbe
mint a bujdokló bujdosók,
összehuztam galléromat
s ugy néztem az idegen ürbe
mint a bujdokló bujdosók,
ha veszélyes tisztásra buknak…
Kezem kezedben lüktetett.
Remegtünk, mint két gyáva bajtárs
egy part élén hol nincs bozót,
Kezem kezedben lüktetett.
Remegtünk, mint két gyáva bajtárs
egy part élén hol nincs bozót,
nincs fedezék… Előbb-utóbb
szembe kell nézni a halállal,
dobolta egy bolond ütér,
mig a társalgás elakadt.
szembe kell nézni a halállal,
dobolta egy bolond ütér,
mig a társalgás elakadt.
Ideges, ijedt és pici
csillagok cincogtak az ürben,
s egy reflektor hideg tüze
karmolta símán a tavat.
csillagok cincogtak az ürben,
s egy reflektor hideg tüze
karmolta símán a tavat.
Mint régi társak, kikre már
a halál is duplán les, álltunk
az éjben mely oly hűvösen
tagadta forró nappalát,
a halál is duplán les, álltunk
az éjben mely oly hűvösen
tagadta forró nappalát,
A messze, forgó ég alatt,
melyre reggelig uj lemezt
csavart a nap, hogy tarka táncát
folytassa a sodrott világ.
melyre reggelig uj lemezt
csavart a nap, hogy tarka táncát
folytassa a sodrott világ.
