5. AZ ÉRZÉKETLEN SZOLGÁLÓ
izgatva halkuló vágyaimat?
Óh ha már hoztad, oly hamar ne vidd el,
mi még nyelvemnek édességet ad!
elgurul a dió ha leütöm.
A gyümölcs mely szép, mint a lányok térde,
letottyan és eltöpped a füvön.
Szomorun nézem, s mintha valami
eltörött volna, szeretném vigyázva
fölvenni és visszaragasztani.
mint érzéketlen szolgálóleány.
Ki hozza vissza nyaram? S ha ez elmult,
hány marad? Tíz? Vagy egy? Vagy egy se tán?
mint őszi napok, év az év nyakán!
Kurta a ma, de még kurtább a holnap,
és még kurtább lesz a holnapután.