BARTALIS JÁNOS: A FEKETE GONDOLAT KIVIRÁGZIK
Álmatlan vergődés.
A fekete gondolat kivirágzik.
Mint annyi sok másnak én előttem.
Egy csunya őszi délután legyen,
Egy rossz, rossz, vad napon talán –
És meg kell az Ur előtt jelennem.
Bús életemből minden percet, napot.
Amit elvett és adott:
A röpke félórát és hulló könnyet –
És az Ur előtt búsan megállok.
Elmondok mindent életemből.
Voltam és lenni nem tudtam –
S a könnyek dülnek két szememből.
XX. század,
Erdély – mondom.
Az élet volt hozzám kegyetlen.
Jó órám volt sok,
De függtem többször a kereszten.