Cs. Szabó László: MAGYAR VENDÉGSZERETET
Cs. Szabó László: MAGYAR VENDÉGSZERETET
Néhány hete Magyarországon járt Jacques de Lacretelle, kitünő s igen neves francia író. Csak örülhetünk a látogatásnak. Örültünk is, de ne kérdjék hogyan. Első nap még minduntalan kész volt a szokásos köszönettel, elragad a vendégszeretet, hajtogatta kérdezés nélkül. Ugyanezt mondta megelőzőleg a svejci városokban s Bécsben. Jól tette, így illik.
De harmadnapra egészen elcsöndesedett, riadtan állta a vendégszerető magyar nép kínos kérdéseit. «Monsieur, beszéljen a francia belpolitikai helyzetről!» «Mester, mikor tör ki a polgárháború?» «Nagy lesz a vérfürdő?» És így tovább. Tapintatlanok, neveletlenek, ízléstelenek voltunk, mint annyiszor. Lacretellnek van politikai véleménye, maga megírta, hogy minden vérbeli író a maga módján szintén politizál. De a haza kínjairól az ember a hazában beszél s aki ettől idegenben eltántorítani próbálja, egy inkább ízléstelen, semmint veszélyes hazaárulásra csábítja. Tessék Lacretellet a lyoni perről Montfort l’Amauryban megkérdezni. Ott ő a házigazda.
Sajnos, még nem értem a siralom végére. Lacretell, mint a legtöbb francia, sokat ír. Egyúttal az idegen irodalmak egyengetője, így jutott Kuncz Aladár nyomára is. Keresztülvitte a francia kiadást s szép előszót írt hozzá. Magyarországon aztán meglepetve értesült, hogy ez a pár száz soros előszó az egyetlen műve. Jött, mint a Silbermann, Amour Nuptial, Les Hauts-Points, Aparté, Les Aveux Etudiés, L’Ecrivian Public szerzője, távozott, mint előszóíró. Egy németnyelvű alkalmi méltatás kivételével ezt az előszót ünnepelték elől-hátul, ez a fatális előszó fölfalta az egész életművet. Az még hagyján, hogy semmit sem tudtunk róla. De nem szerénytelenség e semmiből tüntetően tudomásul venni a magyar morzsaszemet?
