FENYŐ LÁSZLÓ: AZ ÉLET ELLEN
FENYŐ LÁSZLÓ: AZ ÉLET ELLEN
Megkérdezném a bölcset,
ha volna ilyen bölcs a földtekén:
mit szíhatnék jó zsongulásért,
milyen szédítő ellenmérgeket
a méreg ellen, amely életnek neveztetik?
ha volna ilyen bölcs a földtekén:
mit szíhatnék jó zsongulásért,
milyen szédítő ellenmérgeket
a méreg ellen, amely életnek neveztetik?
Mi volna jó, hogy elviselhető legyen
a társas és a magányos magány,
a köznapok körmönfont leleménye
a puszta állati szükségletért
s az ünnep is, mely mardos, nem pihentet.
a társas és a magányos magány,
a köznapok körmönfont leleménye
a puszta állati szükségletért
s az ünnep is, mely mardos, nem pihentet.
Míly fülledt szobákat zárjak magamra?
Míly függönyökkel fojtsam meg az ablakok
világra kandi gyerekszemeit? Míly bolyhos takarót
rántsak magamra homlokig? Hány párnával tapasszam
körül fülem, hogy oly tökéletes
legyen a csönd, mint a lidércnyomás
és hánykolódni kezdjen már a túltelt némaság – –
Míly függönyökkel fojtsam meg az ablakok
világra kandi gyerekszemeit? Míly bolyhos takarót
rántsak magamra homlokig? Hány párnával tapasszam
körül fülem, hogy oly tökéletes
legyen a csönd, mint a lidércnyomás
és hánykolódni kezdjen már a túltelt némaság – –
A boldogságnak, tudom, titka van –
Ó, messzeségtől fátyolos vidékek –
Ha vágyni tudnám, ami ringva
kinálja magát föld-közel:
egy aratólányt vagy egy málnabokrot,
kinálja magát föld-közel:
egy aratólányt vagy egy málnabokrot,
ne kábulatot, ellenmérgeket –
önnön-fegyverét ellene szegezni:
de jó volna, de jó volna szeretni
az élet ellen – az életet.
önnön-fegyverét ellene szegezni:
de jó volna, de jó volna szeretni
az élet ellen – az életet.
