PÁSZTOR BÉLA: HAZAJÁRÓ CIGÁNY
S a hegy vörös fokán
Cigány áll. – Árnya hétöles
S mint holté oly sovány.
És ujja alatt bőg, –
Valami régi fájdalom
Rázza a hegedűt.
Huzták egy ágra fel…
Most minden éjjel ő itél
Ős törvényeivel.
Négy huron sír a vád,
Átjárja, mint a holdsugár
A házaknak falát.
Apasztó rémület.
Átdöföm szived bőregér
És megfeszitelek!
Itt jár a kerteken!
Az ágakon, ugy leng az árny,
mint megnyult holt tetem.
A temető fölött…
Mostan viszi a holt cigány
Jussát: a lódögöt.
A sápadt Tejuton.
Rabolt csillagok csüggenek
Nagy, csöndes szárnyukon.
Mint csendőrtoll lobog.
Őriznek reménytelenül
Egy rézpénz-csillagot…